Rágcsálók szaporodása

A rágcsálók igen szaporák, ezért, ha nem szeretné állandóan túl népesedési gondokkal küzdeni, célszerű azonos nemű állatokat választani, vagy a hímeket és nőstényeket egymástól elkülönítve tartani. Megoldást jelenthet nyulaknál és tengerimalacoknál a hímek ivartalanítása, mivel ezt csak altatásban lehet elvégezni, ezért kisebb méretű rágcsálók ivartalanítása kockázatos.

Általában könnyen ellenek, de előfordulhat (elsősorban tengerimalacnál, csincsillánál), hogy orvosi segítségre van szükség.

Tengerimalacoknál előfordulhat petefészekciszta, amely étvágytalansággal, lesoványodással, esetleg a has nagyságának a megnövekedésével (lesoványodás mellett) jár. Időben diagnosztizált elváltozás és jó állapotban lévő állat esetén a betegség műtéttel orvosolható.

Gyakrabban előforduló kisrágcsálók biológiai jellemzői

Az egyik általánosan elterjedt tévhit, hogy hímek nem tarthatók együtt, mert verekednek.
    Azt, hogy két vagy több hím hogyan viszonyul egymáshoz, nem annyira a koruk és/vagy a nemük, jobban a személyiségük és az adott környezeti feltételek határozzák meg. A sikeres társítás érdekében mi gazdik sokat tehetünk. A rangsor kialakítása, a személyes tér védelme a csoportban élő állatokra jellemző magatartások. Ha mód van rá, felnőtt hímet kölyökkel, idősebbet fiatalabbal társítsunk, mert a természetes rangsornál - mivel az erősorrend nyilvánvaló - nem alakul ki rangsorvita. Testvérek, hasonló koruak is tarthatók együtt, de e társításokra inkább jellemző, hogy serdülő- vagy felnőtt korban hosszabb-rövidebb ideig tartó átmeneti időszakra a rangsor kialakulása ill. megszerzése érdekében kisebb-nagyobb vitákra sor kerül.

  Alapszabályok: ha két vagy több hímet szeretnénk együtt tartani, ne vigyünk nőstényt a közelükbe, helyezzük őket nagyobb ketrecbe, biztosítsunk számukra elegendő élelmet, mindegyiknek külön etetőtálat és fekvőhelyet, mert ezáltal számos konfliktust megelőzhetünk.
  Fontos! Legyünk türelmesek, ne várjuk el állatainktól, hogy azonnal elfogadják egymást. Ha a társítás nem mindjárt sikeres, ne adjuk fel!

  A semleges helyen történő ismerkedés és fokozatos összeszoktatás hozza meg a sikert, ez egyedektől függően napok vagy hetek (nagyon erős karakterűeknél hónapok) múltán érhető el.

   Az is tévhit, hogy az ivartalanított hím kevésbé agresszív és könnyebben társítható egy másik hímmel.

   Az ivartalanítás a tengerimalac viselkedésében nem hoz változást, az agresszivitás nem ivartalanítással, hanem bizonyos módszerekkel, alapszabályok betartásával, kedvező életkörülmények kialakításával csökkenthető ill. előzhető meg.

  Hímet ivartalanítani csak nemkívánt vemhességek megelőzése céljából érdemes! Ha nem nőstény(ek) mellett él, ha (!) mód van arra, hogy egy másik vagy több hím mellett éljen, ne ivartalanítsuk a hímet. Az ivartalanítás nem veszélytelen, kedvencünk életét feleslegesen (!) kockázatni nem érdemes.

   Tévedés az azonos nemű tengerimalacok meghágó viselkedését homoszexualításnak vélni!
   A tengerimalac a külső és belső ingerekre reagálva alkalmazkodik környezetéhez. Mivel a megismerés az állatoknál kizárólag érzékszervi, a tengerimalac a hangra, a szagra, az érintésre, az ízre, a képre szorítkozik. Ösztönösen, célirányosan cselekszik. Az ösztruszban lévő nőstény szaga a hímben nemi viselkedést vált ki, a feromon illat a hímet meghágásra ösztönzi. A látszólagos (!) azonosnemű vonzalom a tengerimalacnál nem homoszexuális viselkedés, amit mi nemiségnek vélünk, az lehet hatalmi demonstráció, elfogadás, erőszak, téves érzékelés vagy túlzott kémiai reakció. Nőstényeknél az ivarzó tengerimalac által kibocsátott esztrogén illat a nem fogamzóképes nőstényben is ingert vált(hat) ki, s meghágásra késztet(het)i.

  A hím meghágja azonos nemű társát, ha azon - az anyjától frissen elválasztott kölykön, nőstény(ek) ketrecéből átrakott/elhozott hímen - nőstény szagát érzi, s akkor is, ha társa nemét nem képes felismerni (a kölyök nemét vagy az olyan felnőtt hímét, amely védekezésképpen vagy félelemből nem bocsát ki tipikus hím feromont). Azonos neműeknél e viselkedés legtöbbször hatalmi demonstráció, a hím meghágja hím társát, hogy ezzel szociális dominanciáját fejezze ki. Nőstények is megteszik, uralmat vagy érzelmi állapotot (pl. elfogadást) fejeznek ki vele.

Vannak-e az ellésnek előjelei?

  Ha a csípő (pelvis) már egy-két ujjnyira kitágult, az ellés 48 órán belül bekövetkezik. Ellés előtt a hüvelyt takaró membrán is feloldódik, de ezek a jelek egy tapasztalatlan gazdi által nem mindig észlelhetők. Néha észrevehető, hogy közvetlenül az ellés előtt a nőstény többet bogyózik (a rectum tartalma kiürül), de ez sem mindig nyilvánvaló. Összegezve: a csípő tágulásán kívül más jele a hamarosan bekövetkező fialásnak nehezen észlelhető, mert egy egészséges tengerimalac a fialást megelőző órákban is jóétvágyú, jár-kel, eszik stb.

Milyen komplikációk léphetnek fel vemhesség vagy ellés ideje alatt?

  Ha a fialásnál komplikációk lépnek fel, az időben érkező segítség életmentő lehet. Néhány esetben a kölyök / kölykök és/vagy az anyjuk minden segítség ellenére sem menthető(k) meg. A leggyakoribb komplikációk:

       nehéz, problémás ellés (dystocia) - a nőstény csípője nem tágul ki megfelelően. Általában az egyéves kort meghaladott nőstények a veszélyeztetettek. Túl nagy köly(k)ök esetén is fennállhat, nem tudja megelleni, vagy a kölyök a szülőcsatornába reked. Ha már 15 percnél több idő telik el úgy, hogy a nőstény méhizomzata igyekszik kilökni magából a már érett magzatot, de a kitolási fázisban a kölyök a szülőcsatornába reked, itt megfulladhat. Nagyon tiszta kézzel, rendkívül óvatos mozdulattal ujjunkat a nőstény hüvelyébe csúsztatjuk, s kitapogatjuk. Ha a feje kinn van már (látható), a kölyköt az állkapcsa felől megragadva a hüvelyből óvatosan kihúzzuk (a méhizomzat összehúzódásait figyelembe véve, hogy a nőstény meg ne sérüljön). Ha a kölyök feje nem látható, de már a hüvelyben érezhető, próbáljuk meg a száját kitapogatni, s a felső fogaknál az ujjunkat úgy behajlítani, hogy a kölyköt óvatosan - a méhizomzat összehúzódásait figyelembe véve - kifelé húzhassuk. Ha mindez sikertelen, vagy a kölyök nem érezhető, a gyors orvosi beavatkozás az egyetlen remény.
        vemhességi toxikózis;

       koraszülés;
       a méhben a magzat elpusztul, nem észlelhető mozgás. Néha a nőstény a csodával határos módon megszüli az elpusztult kölyköt (-ket), s hamar felépül, általában azonban - ha idejében nem fordulunk orvoshoz, hogy az ellést művi úton (gyógyszeresen) beindítsa, vagy császármetszést alkalmazzon - a nőstény elpusztul.

       bizonyos fajta élősködők - ilyen a Trixacarus caviae, amely amellett, hogy rendkívül veszélyes, fialásnál is problémát okozhat, súlyosabb esetekben a magzat a méhben elpusztul.

       C-vitaminhiány;
       méhcsavarodás - viszonylag ritkábban, a vemhesség 30. napja után tengerimalacnál bekövetkezhet.
       Még megemlítendő, hogy fartartással ritkán születik kölyök. Általában a fej jelenik meg először, de a nőstény legtöbbször a farral jövő kölyköt is probléma nélkül világra hozza. Komplikáció akkor lép fel, ha a nőstény nem veszi észre, hogy nem a fejénél, hanem a kölyök lábainál szakította fel a burkot (ösztönszerűen azon a részen kezdi el a kölyköt kibontani, s nyalni, amely az ellésnél először jelenik meg). Ha a kölyök erős és egészséges, kétségbeesett mozgását látva és hangját hallva az anyja felfedezi, hogy tévedett, s a fejnél gyorsan felszakítja a burkot, a kevésbé életerős kölyök viszont - ha nem segítünk rajta - burokba fullad.

       A tengerimalac méhe és szülőcsatornája cső formájú, így harántfekvés a tengerimalacnál kevésbé valószínű.

Milyen súllyal születik egy egészséges tengerimalac?

  Egy normál fialásnál a kölykök átlagsúlya 70-100 gramm. Általában elmondható, hogy a súly fordítottan arányos a kölykök számával, pl. egy nagyobb számú alomnál általában kisebb súlyú kölykök születnek. A kölykök súlya akár alomtestvérek esetében is különbözhet, születésnél egy kölyök 60, vagy akár 130 gramm is lehet. A kisebb súlyú kölyök legtöbbször életképes, súlya gyakran nem betegség vagy egyéb rendellenesség, hanem a méhen belüli kedvezőtlen pozíció.

Ha vemhessége idején hím társaságában van, közvetlenül az ellés előtt, vagy ha állandó felügyelet alatt van, eközben a hímet tegyük külön, mert a nőstény ovulációja mindjárt a fialás után - az elléstől számított 2-dik órában - beindulhat. A szülés utáni (postpartum) ivarzás tengerimalacnál a 2-15 órában már bekövetkezik. Ha hím van a közelében, mindjárt az ellést követően újra vemhes lesz, ami rendkívül egészségtelen a nőstény (és a kölykök) számára!

  A tengerimalacokat lehetőleg úgy társítsuk, hogy két vemhes nőstény ne legyen/fialjon egy ketrecben, mert így egyiküknél koraszülés jelentkezhet (egyes egyedeknél ilyen megtörténhet), ha ellő társának kölykét/kölykeit tisztítja, nyalja. Ha nincs mód arra, hogy nem vemhes tengerimalac(ok) társaságában legyenek, ellésig egy ráccsal kettéválasztott nagyobb ketrecbe helyezhetők. Számos tenyésztő fedeztet úgy, hogy néhány nőstényt egyazon időben vemhesít, így ezek kb. egyszerre lefialnak, s kölykeiket akár közösen is szoptathatják, gondozhatják. Ez főleg akkor előnyős, ha az egyik alomban született kölykök száma (jóval) nagyobb, és/vagy gyengék. Szerencsétlen esetben, ha az egyik nőstény elpusztulna, ily módon az árván maradt kölykök szoptatása is biztosított.

  A vemhes nőstény jól érzi magát, ha ketrecében házikója, vagy valamilyen búvóhelye lehet, kölykeivel ide bújhat, fialás után nyugodt körülmények között szoptathat.

  Fialás közben ne zavarjuk, esetleg távolabbról szemléljük. Általában nincs szüksége segítségre, az ellés - a kölykök számától függően - kb. 15-40 perc alatt lezajlik. A nőstény fogával szétszakítja a kölyköt beborító hártyaszerű képződményt, a burkot, elrágja a köldökzsinórt, majd tisztára nyalja kölykét. A fialásnál a kölykök gyorsan követik egymást.
  A nőstény számára biztosítsunk fialásra alkalmas tiszta helyet. A nagyon rövid időközökben, nagyobb számban született kölykök esetében előfordulhat, hogy a nősténynek nincs ideje szárazra nyalni egyik-másik kicsinyét, s alacsony hőmérsékletű környezetben a kölyök megmeredhet, elpusztulhat, mert hőszabályozó rendszere még kifejletlen. Ha a helyiség hőmérséklete (pl. télen) alacsonyabb, s a nőstény már a következő kölyök ellésével van elfoglalva, és nincs ideje a nedves szőrű kölyökkel foglalkozni, a kölyköt óvatosan, rövid időre helyezzük puha törülközőbe, gyengéden töröljük meg, majd tegyük vissza anyjához. Ha a kölykön lévő hártyaszerű képződményt a nőstény tapasztalatlansága vagy egyéb okok miatt nem távolította el - ez igen ritkán fordulhat elő! -, és már a másik kölykét hozza a világra, a kölyök nem kap levegőt, és megfullad. Ebben az esetben a hártyát nekünk kell feltépnünk. Ezt nagyon óvatosan kell elvégeznünk, különösen a kölyök szemét védve, mert az már nyitva van és rendkívül sérülékeny.

Fontos:

  A nőstény segítség nélkül lefial. Az ellést csak távolról szemléljük, mert a nősténynek csendre és nyugalomra van szüksége. Általában a kölykök rövid időközökben, egymás után megszületnek (a rágcsálók méhe kettős). Ha egy vagy több kölyök megszületett, és még várható további kölykök születése, a nőstény viszont csak járkál, kölykeivel foglalkozik, eszik, nem valószínű, hogy segítségre van szüksége. Volt már példa arra, hogy a többi, vagy még egy kölyök pár órával később született, és mindnyájan egészségesek voltak. Ha kedvetlen, nem foglalkozik kölykével / kölykeivel, később sem eszik, forduljunk orvoshoz. A következő tünetek észlelésekor is ajánlott állatorvos segítségét kérni:

 ha vérzést észlelünk kölyök születése nélkül

 minden egyes összehúzódásnál felsír

 szülési fájdalmai közben kimerültté válik, és feladja a küzdelmet

 az ellést nem követi méhlepény (csak abban az esetben, ha tudjuk, hogy nem ette meg)

 a nőstény jellegzetes aceton- (körömlakklemosó-) szagot áraszt - általában a normális

születési időt két héttel megelőző, vagy ezt két héttel meghaladó nőstényeknél tapasztalták.


Ellés után a nőstény a kölykök számával megegyező számú méhlepény egy részét (vagy az összest) megeszi. Ne akadályozzuk meg ebben, mert jelentős mennyiségű oxitocint tartalmaz, e hormon váltja ki a fialás utáni méh-összehúzódásokat, és megindítja a tejleadást, a tej emlőből való kiürülését, és többek között stresszcsökkentő hatása is van. A fialást követő első órákban zavarni nem szabad. Néhány órával később helyét csak részlegesen tisztítsuk meg, ne cseréljünk teljesen almot, az alomcserét egy-két nappal később végezzük. A nősténynek és kölykeinek nyugalomra van szüksége.

Jó tudni! A szoptató nőstény egy újonnan érkezett, ismeretlen nőstényt a csapatban nem tolerál. Idegen nőstényt egy adott csoportba csak akkor helyezzünk, ha az ott lévők közül egyik sem szoptat.

A születendő kölykök száma általában 1-5. Nagyon ritkán 7 kölyök is születhet, ebben az esetben igen fejletlenek. Tengerimalacnál átlagban 3-5 a születendő kölykök száma.

Ne feledjük! Nagyon fontos, hogy a nőstény és kölykei számára a ketrecbe házikót, vagy egyéb búvóhelyet helyezzünk.

Nagyon ritkán előfordulhat, hogy a nőstény, habár egészséges (!), fialás után mégsem foglalkozik kölykeivel. Ha ez megtörténik, az első fialásnál gyakoribb, olyan nősténynél, amelynél az anyai viselkedés valamilyen ok miatt (még) nem aktiválódott, nem fejlődött ki. Az ilyen nőstényt hagyjuk továbbra is együtt kölykeivel, csendes, nyugodt környezetet biztosítva a számára. Ha a helyzet 6-8 óra alatt nem változik, egy olyan kisebb doboz (sötét hely), amely kényelmes (!), de nem túl nagy, segíthet, ebben a nőstény nem tud pánikszerűen elfutni vagy rohangálni. A kicsik által adott hangok és egyéb ingerek elősegítik / serkentik az ivadékgondozási ingerek kifejlődését. A fialástól számított első 12-14 órában a kölykök nem igazán éhesek, ha azonban később sem gondozza / szoptatja kölykeit, egy másik szoptató nőstényt kell keresnünk. Ha ez nem lehetséges, a kicsiket etetnünk kell.

  Ha tehát a nőstény nem fogadja el saját kölykeit, ha beteg, vagy ha elpusztul, a kicsiket egy másik tengerimalac anyához tehetjük, a sajátjai mellett elvállalja egy másik nőstény kölykét / kölykeit is. Egyes nőstények készségesebbek arra, hogy a mostohakölyköket elfogadják, az aznap vagy néhány napja lefialt nőstényben az erre való hajlam általában erősebb. Ha a pótmamaságot a nőstény nem vállalja (ritka eset), egy kis trükk segíthet. A kicsiket dörzsöljük be a nőstény ketrecében található alommal, ürülékkel, a fészek szagát érezve a kölyköket hamarabb elfogadja. Ha mégsem szoptatja őket, saját kölykeit egy fél, vagy max. egy órára külön tehetjük, hogy egy kis (!) ideig csak a másik nősténytől származó kölykökkel legyen.

Ha a kölykök anya nélkül maradnak, és pótmamájuk sem lehet, ember által is felnevelhetők.

 Ivarérés, ivarzás, fedeztetés

A tengerimalac-nőstény első ivarzása nagyon hamar, már 28-35 napos korában bekövetkezik. Elvileg már ekkor megtermékenyülhet, vagyis 10 hét múlva akár szülhetne is. Ebben a korban azonban még ő maga sem kifejlett. A túl korai vemhesülést elkerülendő a nőstényt 4 hetesen el kell különíteni a hímektől. Csak akkor fedeztessük először, amikor elérte a 650-750 grammos testsúlyt. Ez 4-7 hónapos korában fog megtörténni. Ennyi időre van szükségük a nőstényeknek ahhoz, hogy felnőjenek, megerősödjenek, és alkalmassá váljanak a kölykök kihordására és felnevelésére. Ugyanakkor nem is tanácsos ezután túl sokáig várni az első fedeztetéssel, a nőstény egyéves kora előtt mindenképpen szüljön, ha később is tenyészteni szeretnénk vele. Egy nőstény kb. 16 (13-20) naponta ivarzik, fogékony időszakuk tartama 6-15 óra. Az ellés után 1-6 órával újra fogamzóképes állapotba kerül.

A hímek heréi 6-8 hetesen szállnak le, ettől a kortól már fedezőképesek. 
A fedezésre legtöbbször spontán sor kerül, egyszerűen együtt kell tartani a nőstényt a kiválasztott hímmel. Sokszor tanúi lehetünk az eseménynek, de egyes állatok "szemérmesebbek", így a fedezés pontos ideje nem mindig határozható meg 100%-os pontossággal. Ha nem saját hímmel párosítjuk nőstényünket, akivel folyamatosan együtt lehet, legalább 3, de inkább 4 hétig hagyjuk a kiválasztott hímnél, így a fedezés szinte biztosan bekövetkezik.

Vemhesség, ellés

A vemhesség első hetei szinte észrevehetetlenek. 4 hét után kb. 100 gramm a súlynövekedés, 6 hét után már szemmel is látható a gyarapodás. Ekkor már érezhető a kölykök mozgása is. Az átlagos vemhességi idő 68 nap. Ha csak egy kölyök van, 71 nap is lehet, a nagyobb (4-6 kölyök) almok általában 62-67 napra születnek. A kölykök burokban jönnek világra, az anyjuk szakítja fel azt, hogy a kicsik lélegezni tudjanak. A nőstény általában elfogyasztja a burkot, a köldökzsinórt és a méhlepényt is. Erőteljesen nyalogatja a kölyköket, ezzel tisztítja őket, és ösztönzi légzésüket. Ha túl gyorsan jönnek a kölykök egymás után, vagy tapasztalatlan az anya, a kölyök befulladhat a burokba. Más nőstények segíthetnek a munkában, de akár mi magunk is beavatkozhatunk, ha szükségét érezzük. Végül magukat is megtisztítják az anyák.

Megoszlanak a vélemények abban a tekintetben, hogy a nőstények együtt elljenek-e. Ha többen vannak együtt, többet mozognak, és a jó kapcsolatban lévő nőstények az elléskor is segítenek egymásnak a kölykök kiszabadításában és tisztogatásában. A veszély abban áll, hogy esetleg a segédkező nőstény is fogyaszt a méhlepényből, ez pedig kiváltja az ő ellését is - még akkor is, ha ő maga még nincs egészen időben. Egyesek szerint a nőstények vetélését már az is kiválthatja, ha jelen vannak egy másik nőstény ellésénél. Lehetőség szerint tehát ne tegyünk egy csoportba várhatóan hasonló időpontban ellő nőstényeket.

A hím jelenléte nem zavarja az ellést, némelyek még segítenek is a nőstényeknek. A kölyköket sem bántják, sőt inkább igen nagyvonalúan viselkednek velük. Akkor lehet csak veszélyes a helyzet, amikor a nőstény az ellést követően hamarosan ismét ivarzik, és a hím természetesen ki is akarja használni a lehetőséget. Ha nem igazán összeszokott a pár, a nagy kergetőzésben esetleg akaratlanul is eltaposhatják, megsérthetik az újszülötteket. Fontos tehát, hogy ismerjük a pár és főleg a hím viselkedését, amikor eldöntjük, maradhat-e a hamarosan ellő nőstény mellett.

Vemhességi mérgezés / toxikózis

 A probléma tulajdonképpen anyagcsere-zavar, mely a vemhesség vége felé vagy röviddel az ellés után lép fel, amikor a szervezetnek sok glükózra van szüksége. A nőstény nem eszik, apatikus lesz, néhány óra alatt elpusztul. Sajnos kivételnek számít, ha egy, már tüneteket mutató nőstényt sikerül megmenteni. Lehetőségeik a megelőzésre korlátozódnak:
A túlsúly hajlamosító tényező. Kövér nőstényt semmiképpen se fedeztessünk. Először vissza kell nyernie normális testsúlyát, mert a vemhesség alatti fogyókúra is igen kockázatos. A vemhesség alatt ne változtassunk étrendet! Etessük étvágya szerint, kapjon sok szénát és zöldfélét, és a friss vízről se feledkezzünk meg.

A stressz a másik kockázati faktor. Az előrehaladottan vemhes nőstényt ne mozgassuk, ne helyezzük át másik csoportba, és hozzá se tegyünk be számára ismeretlen nőstényeket. Ugyanakkor kerüljük el azt is, hogy egyedül maradjon. A magányos nőstény ellustulhat, keveset mozog, és unatkozik. Ha más malacok társaságában van, sokkal többet mozog, ez pedig csökkenti a toxikózis kockázatát.

Ha ki tudjuk tapintani a magzatok mozgását, akkor ellenőrizzük azt rendszeresen. Amint megszűnik, de az ellés vagy a vetélés nem indul el, keressük fel az állatorvost! Valószínű, hogy a kicsik valamilyen ok folytán elpusztultak, és ha nem távoznak időben, az anyjuk életét veszélyeztetik.