A macska múltja és jelene

A macskát a többi házi állathoz képest későn háziasították. Erre csak akkor került sor, amikor rájöttek arra, hogy a gabonaraktárakban a kártevők (egér, patkány) elleni küzdelemben hasznosak lehetnek.

Kutatások szerint a macskák ősei 10-15 millió évvel ez előttről származnak, de a bizonyító leletek csak 3-5 millió évesek. Ma 38 macskafajt különböztetünk meg, amely összesen 8 törzsfejlődési vonalat képvisel, többek közt a házimacskáét (európai rövidszőrű macska) is. Közéjük 6 faj sorolható, melyek küllemben és genetikailag is hasonlók. J. A. Spell szerint a macskák őse az afrikai vadmacska (F. lybica), nem pedig az európai vadmacska (F. silvestris). Erre a következtetésre úgy jutott, hogy az európai vadmacskát a háziasított egyedekkel keresztezve olyan vad és szelídíthetetlen egyedek jöttek létre, ami kizárja, hogy belőlük alakultak ki a háziasított macskák. Az afrikai vadmacskák esetében ez nem figyelhető meg. A régészeti leletek az észak-afrikai, illetve a nyugat-ázsiai eredetet erősítik, melyet az etimológiai vizsgálatok is alátámasztanak. Bizonyíték lehet még, hogy a núbiai "kadíz" szóból származtatják az európai népek macska szavát. Az afrikai vadmacska egész Afrika területén őshonos volt, kivéve az Egyenlítő és a Szahara környékét.

Az ókori Kelet egyik legendája szerint viszont egyszerű a magyarázat: a macska az oroszlán tüsszentéséből született.

A macska végleges háziasítása az elmúlt 150 évben ért véget, bár ez a megállapítás vita tárgyát képezi a kutatók körében.

Feltételezések szerint a macskák maguktól szelídültek meg és háziasodtak. A rágcsálók megjelenésével együtt megjelentek a macskák is. Az ember felismerve a kártevők elleni hatékonyságukat, magához szelídítette. A legrégebbi nyom egy Kr.e. 6700-ból származó fog, amelyet a ciszjordániai Jerikóban találtak. Kr.e. 5000-ben pedig Cipruson találtak maradványokat. A feltételezések szerint ember és macska együtt szállt partra a szigeten. A társkapcsolatot bizonyító leletek már Kr.e. 4000-től fellelhetők, de csak később terjedt el tömegesen. Mezopotámiában, Pakisztánban, Kínában Kr.e. harmadik évezredből találtak macskamaradványokat.

A macska történelme összefonódik Egyiptom történelmével. A Nílus környékén gazdálkodó embereknek törvényszerűen találkozni kellett a közelben élő vadmacskákkal. Hamar rájöttek arra is, hogy az "együttműködés" mindkettőjüknek hasznos lehet. Az emberi tevékenységek révén a macskáknak számos préda jutott, cserébe a macska védte a terményt a rágcsálóktól, sőt a kígyóktól is.

Kr.e. 2200 körül jelent meg a macska a hieroglifákban. Ebben az időszakban előszeretettel adták a macska nevet az egyiptomiak gyermekeiknek. Kr.e. 1350-ből származik az első macskáknak fenntartott szarkofág. A díszes koporsó Dzsehutzmose kedvencének, Tamytnak a maradványait tartalmazta. Ekkor Egyiptom területéről tilos volt kivinni macskát. Ez persze nem akadályozta meg elterjedésüket. Állítólag az idegen országokba csempészett macskákat ügynökök gyűjtötték be, és vitték vissza Egyiptomba.

Kínában egy Kr.e. 2160-ból származó macska maradványára bukkantak, és nem tartják kizártnak, hogy már az ókor közepén megkezdődött Kínában a macskák háziasítása.

Az első házimacskára utaló jeleket Európa területén Görögországban találták a Kr.e. VI. században. Görögországban és az akkori Itáliában csak az I. században váltak népszerűvé a macskák, majd a római hódítók útján terjedtek el Közép-Európában. A kereszténység elterjedésének idején az egyház erőteljesen lépett fel a macskák ekkora becsben tartása ellen, mivel pogány szokásnak tartották. Elterjedt az a hit, hogy az ördög és a boszorkányok a macska alakját öltik magukra. Emiatt a középkorban sok macskát égettek meg vagy pusztítottak el különféle módszerekkel. Mindez a patkányok és az egerek tömeges elszaporodásához vezetett, ezek az állatok pedig különféle járványos megbetegedéseket terjesztettek. Az egyház szándéka ellenére az emberek újra felismerték a macska, áldásos tevékenységét, a macska tartása egyre természetesebbé vált. Sok uralkodó, pápa és bíboros kedvenc állata volt a macska népszerűsége ismét egyre nőtt.

Az első hosszú szőrű macskákat körülbelül a XVI. században hozták Európába a Közel-Keletről. Szaporodásuk emberi beavatkozás nélkül folyt. A múlt század végén kezdték el a szabványnak megfelelő állatok szándékos keresztezését és továbbtenyésztésre való kiválasztását. A tenyészállatok összehasonlítása és értékelése céljából különféle macskakiállításokat kezdtek rendezni. A világon az első kiállítást egy angol macskaklub - a National Cat Club - szervezte, ahol 170 nőstényt és kandúrt mutattak be. Nőtt az érdeklődők és a macskatenyésztők száma, akik újabb és újabb színváltozatokat és fajtákat tenyésztettek ki.

A legkedveltebb hosszú szőrű macskafaj a perzsa. A perzsák valamennyi színváltozata természetes, úgynevezett angóra típusból származik, amelyet a rövid szőrű macskák hosszú szőrű mutációjából tenyésztettek ki. Bár a perzsa és az angóra típus szőre egyaránt hosszú, mégis van különbség köztük. A perzsának lényegesen hosszabb (15 cm is lehet) és finomabb a szőrzete .A perzsafajban sokféle színváltozat létezik, fehér, fekete, kék, vajszínű, ezüst-kék stb. A félhosszú szőrű cicák már kevésbé elterjedtek. A birma mellett a félhosszú szőrűekhez tartozik a norvég erdei, a török-, balinéz-, a maine coon és a szomáli macska is. Jellemzőjük a középhosszú vagy hosszú szőrzet és a hiányzó aljszőrzet. Emiatt szőrtakarójuk kevésbé tömött. A világon a legelterjedtebb a rövidszőrű macska, ezen belül is a fekete vagy a fehér brit rövidszőrű. Ennek a fajtának az a különlegessége, hogy felnőtt korra egész szőrzetük egységes színben ragyog. Manapság az állatok, így a macskák is, részét képezik életünknek. Egyre inkább népszerűbbek a különleges macskafajták, mint például a rongybaba, a thai vagy a brit rövidszőrű fajták. A macskák viszontagságos történelmét és jelenét a sok képzőművészeti alkotás mellett az Amszterdamban, Moszkvában és Bázelben működő macskamúzeumok is őrzik.

A macskák viselkedése

A macskák csodálatos háziállatok, mivel viszonylag kevéssé igényesek. Szeretik az otthon biztonságát, ahonnan felfedezhetik területüket és vadászhatnak. Másrészt viszont bizonyos szempontból problémásak. Válogatósak lehetnek az étkezésükben, és nem viselik el, ha vizesek lesznek. Ahhoz, hogy egy gazda megfelelően tartsa macskáját, meg kell értenie természetes, ösztönös viselkedését. Ennek a viselkedésnek része a testbeszéd és a szexuális viselkedés. Egy olyan macskatulajdonos, aki érti kedvence reakcióit, könnyebben elkerülheti a kellemetlen meglepetéseket.

Mi a jó a macskákban?

A macskák hűségesek, barátságosak és könnyen tarthatóak. Minden életkorban az emberek megfelelő társai, ugyanolyan jól érzik magukat gyerekekkel, mint idősekkel. A macskák és az emberek jól megérhetik egymást, ez pedig jó alap lehet egy kapcsolathoz. A macskád mindig érzi, ha rossz napod volt (nem igazán érdekli, hogy miért, de tudja). A macskatartás az élet egyik legnagyobb és legegyszerűbb öröme. Az ember-macska kapcsolat barátságon, hűségen és tiszteleten alapul.

Otthon, édes otthon

A macskák szeretik az otthon biztonságát. Az otthon lehet egy parasztház, vagy egy kicsi városi lakás. A macskák megtanulják kihasználni a lehetőségeket, bár kegyetlen dolog egy falusi élethez szokott macskát városi lakásba átvinni. A macskák szeretnek a szabadban lenni és kijelölni a saját területüket, elkülönítve a többi macskáétól. Ez sokkal fontosabb a kandúroknál, mint a nőstényeknél. A kandúrok esetenként tízszer nagyobb területet jelölnek ki maguknak, mint a nőstények.

Ez a viselkedés ősi ösztönökre vezethető vissza. Egy vadon élő macska számára a területe határozza meg azt a helyet, ahonnan az élelmet szerzi. Minél nagyobb ez a körzet, annál jobb a macska túlélési esélye. Ennek persze egy házimacska esetében nincs jelentősége, de az állat ösztönei nem változtak meg. Ha egy macskát szeretet vesz körül otthonában, ez az ösztön nem okoz problémát.

A lakásban tartott macska területe a saját otthona köré épül. A macska szagokkal, hangokkal, karmolt jelekkel és egyéb módon jelzi ennek határait. A terület formája nem követi szükségképpen a lakás vagy a kert alakját, általában szabálytalan alakú. A különböző macskák által kijelölt területek között lehet átfedés, lehetnek olyan közös részek, ahol találkozhatnak. Egy macska területe egészen addig változatlan marad, amíg uralkodik ott. Ha egy erősebb macska lép színre, a határok megváltozhatnak.

Ha két vagy több macska van a háznál, akkor szintén felszínre törhet a területi ösztön. A macskák kijelölik a házon belül saját területeiket, melyek néhol fedhetik egymást. A konyha például ilyen átmeneti rész lehet. Ugyanígy előfordulhat, hogy a gazda kedvenc helyeit szemelik ki maguknak és harcolnak értük. Amikor egy új macska érkezik a házhoz, érdemes előbb hozzászoktatni az új helyhez, és csak ezután összeengedni a másik (vagy többi) állattal. Így kevésbé érzi magát hátrányos helyzetben.

Az egyik eszköze annak, hogy egy nem ivartalanított hím macska kijelölje területét, a vizelet (ezt egyébként a többi macska is megteszi, de ritkábban, és a vizelet sem annyira kellemetlen szagú). A macskatartók többsége nem viseli el, ha a macska a házon belül megjelöli a területét. Ugyanakkor ez előfordulhat ott, ahol több macska van a háznál, és azok megpróbálják kialakítani a hierarchiát egymás között, vagy ha új macska kerül a házhoz.

A vezető szerepet többféle módon kifejezhetik: néha a vezér macska megmossa a másikat, néha az agresszivitás jelei is észlelhetők. A szerepeket nem osztják ki véglegesen. Érdekes megfigyelni, ahogy a gyengébb macska átveszi a vezetést, amikor a domináns állat megbetegszik, vagy gyengeséget mutat.

Még az egyedüli macska is szükségét érezheti annak, hogy kijelölje területét, és az emberekkel is megküzd érte.

Az a macska, amelyik kimehet a szabadba, sok mindent lát, és a figyelmét is sok dolog leköti. Egy lakásban tartott macska esetében gazdagítani kell a környezetet. Ez megoldható úgy, hogy több helyet kialakítunk, ahol elbújhat, vagy aludhat, megengedhetjük neki, hogy a különböző magasságú polcokra és szekrényekre felmásszon, és ha rendszeresen játszunk vele. A macskáknak sok szórakozásra van szükségük, nagyon érzékeny lények, imádják luxuskörülmények között átszunyókálni a napot. Szeretik a meleget, és gyakran úgy tűnik, hogy a napjuk az egyik meleg helyről a másikra való átsétálással telik.

Azt, hogy a macskád milyennek érzi a hőmérsékletet, könnyen megítélheted a testhelyzete alapján. Nagyon meleg szobában, vagy meleg nyári napon kinyújtózik, hogy minél több hőt adjon le. Hűvösebb időben összegömbölyödik. Előfordulhat, hogy nagyon hideg időben nem hajlandó elhagyni a lakást, ilyenkor készíts össze egy almot bent is.

A macskák és a víz

A macskák híresek arról, hogy nem szeretik a vizet, és nem viselik el, ha vizesek lesznek. Ha csak pár csepp is rájuk esik, legalább 15 percet képesek eltölteni száradással és mosakodással. Ugyanakkor a víz izgalmas szórakozást is jelent számukra, különösen, ha aranyhal úszkál benne. A török van macskák szeretnek úszni, de leginkább csak szülőföldjük meleg vizeiben. Ami a vízivást illeti, ügyelned kell arra, hogy elég folyadékhoz jusson a macskád.

A vadász

A macska viselkedésének egyik összetevője, amit gazdája néha nehezen fogad el, az a vadászat, illetve a zsákmány hazaszállítása. Ez az ösztön nagyon erős a macskákban. Ahogy a kiscicák növekednek, játék során és az anyjukat figyelve fokozatosan kifinomulnak vadászösztöneik.

A vadászat a macskák számára teljesen természetes, és még akkor is megjelenhet, ha otthon is elég táplálékot kapnak. Élvezik a vadászatot, a türelmes és óvatos becserkészést, és a zsákmány elejtését. Ha a macska a zsákmánnyal tér haza és megmutatja gazdájának, azt azért teszi, hogy dicséretet kapjon. Nincs értelme megbüntetni ezért, hiszen a vadászat a macska alapösztöne. Lehetséges viszont csökkenteni a vadászat jelentőségét, ha az állatot megfelelően tápláljuk, játékkal kielégítjük mozgásigényét, és bezárva tartjuk éjszakára (főként ekkor vadásznak). Egy másik megoldás, hogy csengőt akasztunk a macska nyakörvére, amely figyelmezteti az áldozatot a macska közeledtére. Nagyon fontos, hogy rendszeresen elvégezd a féregtelenítést a macskán, főleg ha vadászik.

Testbeszéd

A gazdák többsége azt hiszi, hogy a macska csak dorombolással, nyávogással és morgással kommunikál. Valójában a macskák több módon kommunikálnak. Használnak hangokat, testtartást, fül-, száj- és farokmozgást, és különösen jól érintkeznek más macskákkal. Az anyamacskák különösen sok hangot használnak a kölykeikkel való kommunikációjukban.

A dorombolás általában örömet és elégedettséget jelent. A dorombolás könnyen megkülönböztethető a mély morgástól, amivel a macska a behatolókat fogadja.

A nyávogás több hangból áll, de alapjában véve figyelem felkeltésének szándékát jelzi. A hangok skálája széles:

- rövid, magas hangú nyávogással a macska a gazdáját keresi
- hangosabb, kitartó nyávogással kéri, hogy nyissuk ki az ajtót, vagy etessük meg
- kellemetlen helyzetben dühös, hangos nyávogással jelez.

A macska testbeszéde, melyet testtartásával jelez, csodálatraméltó. Általában józan ésszel meg állapítható belőle, hogy érzi magát a macska, és mit kíván. Az egyik legkönnyebben felismerhető testhelyzet az elégedett macska testtartása, teljesen ellazult, félig lecsukott szemmel. Egy ellazult macska nyújtózkodik, lassan kinyújtja és visszahúzza karmait. A lépkedés az elégedettség másik jelen, ezt gyakran dorombolás kíséri.

Macskád fülei szintén sokat elárulnak hangulatáról. Az éber macska hegyezi a fülét, az ideges hátrarántja azt, egy nagyon ijedt, vagy nagyon agresszív macska fülei pedig szinte teljesen hátrasimulnak a fejére.

Egy fújó macska, melynek kilátszanak fogai, elég riasztó látvány. Ha ez felálló szőrzettel párosul, az komoly fenyegetést jelent a betolakodó számára.

Ne felejtsd, hogy a macska sokkal több dologra használja nyelvét, mint az ember. A nyelv sok információt közvetít a környezetről a macska felé. A macskák tulajdonképpen “szagolnak” a nyelvükkel, és arra is használják, hogy mosakodjanak, és megmosdassanak más macskákat.

Az, hogy kedvenced hogy tartja a farkát, szintén sokat elárul. Az a macska, amelyik örömmel üdvözöl téged, valószínűleg magasan tartja a farkát. A farok végének kis csóválása örömet jelez (az ellazult macskánál), vagy várakozást (a zsákmány elejtése előtt, vagy egy ételre váró éhes macskánál). Ha a farkcsóválás erősebbé válik, akkor az a macska ingerültségét jelzi, ha pedig az egész farkát mozgatja, akkor készülj fel a támadásra!

Szexuális viselkedés

Más állatokhoz hasonlóan a macskáknak is alapösztöne a fajfenntartás. Természetes körülmények között a nőstény macskák csak bizonyos időszakokban ivarzanak, a párzási időszak alatt. A párzási időszak általában tél végétől nyár végéig tart, de néhány lakásban tartott macska az év minden időszakában képes a párzásra.

Az ivarzó nőstény viselkedése problémát jelenthet a gazdának. Ezen idő alatt az állat több érzelmet mutat, nagyon hangos, nyugtalan és folyamatosan mozog. Ez a tapasztalatlan gazda szemében szokatlannak és meglepőnek tűnhet. Az esetek többségében a gazda nem fogadja szívesen a nem kívánt kölyköket. Az ivartalanítás után a kandúr rendesebb és kellemesebb társsá válhat. Kevesebbet kóborol, nem verekszik annyit más macskákkal, és nem jelöl ki területet házon belül. Ha ivartalanítani akarod a macskát, kérd ki az állatorvos véleményét arról, hogy melyik erre a legmegfelelőbb időpont, és mik a következményei!

A macskák táplálása

Az elmúlt évtizedekben megnőtt a kedvtelésből tartott macskák száma, megváltozott az életmódjuk, ezzel együtt egyre nagyobb az igény a tudományos alapokon nyugvó táplálás iránt.
A macskák tulajdonosainak és a tápgyártó cégek közös érdeke olyan táp előállítása, ill. etetése, amely komplett, kiegyensúlyozott, életkornak, élettani szükségleteknek megfelelő, ellenőrzött, folyamatosan jó minőségű alapanyagokból készüljön, elérhető, reális áru és egyszerűen, aggálymentesen lehessen etetni. Utóbbi szempont különösen fontos: az ellenőrizetlen, nem megfelelően kezelt alapanyagból összeállított táp különböző fertőző ágenseket hordozhat (Salmonella-fajok, TGE, BSE, Aujeszky-betegség vírusa). Az élettani igényeknek nem megfelelő táp hiánytüneteket, túletetést, az egyes komponensek eltolódását okozhatja.

Egyre több tulajdonos ismeri fel, hogy a tápok nagyban elősegíthetik kedvencük gyógyulását, amennyiben az állatorvosi gyógyszeres terápiát kiegészítik ún. gyógytápokkal, cukorbetegség, kóros elhízás, bélgyulladás, máj-vesebetegség, ízületgyulladás, stb. esetén. (ezek kereskedelmi forgalomban nem, csak állatorvosi rendelvényre kaphatók.)

A macskák emésztés élettani sajátosságai és különös táplálkozási szokásai miatt ellátásuk nagy gondosságot igényel.

1. Táplálkozási szokások

A kutyával ellentétben a macska inkább naponta többször kis adagokat eszik (naponta 2-3-szor kell etetni a felnőtt macskákat), követve az évezredek alatt kialakult táplálkozási szokását: 30-60g/étkezés (egy egérnyi mennyiség). Emiatt fontos szempont a táp eltarthatósága.

2. Rossz szokások

Megszokás: nehezen vagy egyáltalán nem tud átállni új tápra, inkább nem eszik. Kísérletekkel már a 60-as években bebizonyították, hogy a macska akár 6 hétig is képes nem enni, ha nem a megszokott étrendjét kapja.

Visszautasítás: oka lehet hirtelen takarmányváltás, tápallergia, vagy a rossz íz, szag, esetleg valamely betegség. Éppen ezért ha a macska bármely okból nem eszik, minden esetben célszerű elvinni állatorvoshoz.

3. Egyoldalú táplálás

Leggyakoribb és egyben legveszélyesebb - a hozzászokás és az A-vitamin túletetés miatt- az egyoldalú májetetés. (Leggyakrabban talált cicáknál fordul elő, amikor a tulajdonos májjal kívánja a kismacska kondícióját feljavítani.) Az esetek nagy részében nagyon rossz kórjóslatú mozgásszervi betegség alakul ki. A csak húson tartott macskákban csontritkulás alakulhat ki, ui. a vérben a kalcium-foszfor arány csökkenését a szervezet a csontokból kivont kalciummal igyekszik pótolni. A macska Ca:P szükséglete 2:1 (kétszer annyi kalciumra van szüksége, mint foszforra), ezzel szemben a húsban 20-szor, a májban több, mint 40-szer több a P, mint a Ca!!! A kandúrokban húgykövesség alakulhat ki. Az Aujeszky-betegség miatt veszélyes nyers sertéshúst etetni, amely macskában veszettséghez hasonló tünetekkel jár.

Füvet igényel a macska, amely segítségével hányás útján meg tud szabadulni a mosakodástól lenyelt szőrtől. Ma már inkább speciális pasztát, illetve olyan tápot adnak ennek a problémának az orvosolására, amely tartalmaz szőroldó anyagot.

Vízigénye hagyományos táplálék és konzervtáp mellett kevés, száraztáp etetése esetén azonban mindig kell tiszta vizet biztosítani.

Fehérjeigénye kiemelkedően magas, a kutyáénál 30%-kal több. A macska tápjában megfelelő arányban kell lenniük a jó minőségű, magas biológiai értékű fehérjéknek. A macska szigorúan húsevő: egyes anyagcsere folyamatai elképzelhetetlenek bizonyos aminosavak nélkül.

Létfenntartó energiaszükségletük 290kJ/nap/testtömeg kg. Ez az igény vemhesség alatt 25-50%-kal nő, kölyökkorban 5 hetes korig illetve a szoptatás alatt négyszeres.

Ízletesség: etetési kísérletek bizonyítják, hogy a macskák nem egy bizonyos ízt (pl. hal, máj) preferálnak, valószínűsíthető, hogy a számukra megfelelő magas fehérjetartalom és a gyártási technológia befolyásolja őket a választásban.

4. Egyéb különlegességek

Az aminosavak közül nélkülözhetetlen az arginin, taurin hiányában pedig retina-degeneráció(CRD), szívizom-gyengeség(DCM), szaporodás-biológiai zavarok és immunszuppresszió alakul ki.

Ha mindezek után sikerül a megfelelő tápot kiválasztanunk, ügyelni kell a kóros elhízás megelőzésére. Az elhízott macska nagyon nehezen, és csak lépcsőzetesen, szakaszosan, jó minőségű pektinszerű rostokat tartalmazó, ezáltal telítettség érzést adó, de csökkent energiatartalmú takarmánnyal fogyasztható le. A kövérség következményei lehetnek ízületi problémák, szív-érrendszeri betegségek, nehézlégzés, emésztési rendellenességek, bőrbetegségek, az immunrendszer gyengülése, a műtéti rizikó növekedése és az elhúzódó gyógyulás.

A macskák komfortérzetéhez nemcsak a jóllakottság, hanem a rendszeres egészségügyi (oltások, parazitaellenes kezelések) és higiéniai felügyelet is hozzátartozik. a cicák alapvetően tiszta állatok, mindig betegségre kell gyanakodnunk, ha nem mosakodnak, bundájuk fénytelen, kócos, esetleg bélsárral szennyezett, ammóniaszagú.

A fenti rövid összefoglalóból is kitűnik, hogy egy kiscica bekerülése a családba nem a kölyökkori játékban, kényeztetésben merül ki, kedvencünk komfortérzetéről, boldogságáról egy hosszú életen át kell gondoskodni.

A macska szaporodása

A nőstény macska évente többször, ciklikusan ivarzik. Ilyenkor kész a párzásra. Egy-egy ivarzás mintegy 2-3 hétig tart és ha nem termékenyül meg a macska, akkor 1-2 hét múlva újra kezdi. Ez többször ismétlődik, hosszabb szünet csak a téli időszakra jellemző.

Az ivarzás macskában - szemben a kutyákkal - csak csekély vérzéssel jár, ami általában nem is észlelhető. Inkább a viselkedésbeli változások a jelzik. Ilyenkor a macska tolakodóan barátságos, a tulajdonoshoz és a bútorokhoz dörgölőzik, hempergőzik és igyekszik minden módon magára vonni a figyelmet. Néha kimondottan agresszíven viselkedik. Ez is zavarja a családot, de az igazán kellemetlen a hangos "nyervogása", ami talán nem is létező szó, de a nyávogás megjelölésnél pontosabban fejezi ki a lényeget. Az ivarzó nőstény, ha teheti, megszökik, majd az utcán veri fel az éjszaka csöndjét, amivel gyakran az őrületbe kergeti a környék lakóit.

Az ivarzó nőstények vonzanak a házhoz, amelyek mindig készen állnak a párzásra. Ezek gyakran verekednek egymással, hogy elnyerjék a hangoskodó hölgyek szívét. Sebesüléseket osztva és kapva szolgáltatnak újabb adalékot a környék macskaellenes hangulatához. A kandúrok további kellemetlen sajátossága a bűzös vizelettel való jelölés is, amit a területükön (a lakásban, az udvaron és a nem túl hálás szomszédságban is) szorgalmasan ismételnek. 

A sikeres nász végül egy bizonyára nem kívánt macskaalmot eredményez, úgy 9 hét múlva. A nőstények olykor rejtve nevelik fel a kicsinyeiket, amelyek ilyenkor vaddá, az emberi társadalomba beilleszkedni képtelenné válnak, máskor pedig az a gond, hogy a kiscicák, bármely csodálatosak is, senkinek sem kellenek. Ha sikerül is az elsőket az ismerőseinkre rátukmálni őket, a következő alommal ez már biztosan nem megy.

A nőstény macskák ivartalanítása

A nőstény állatok ivartalanítása során műtétileg eltávolítjuk a petefészkeket és a méhet is. Az ilyen macska többé nem ivarzik és nem is tenyészthető. Ezt a beavatkozást . Magának a műtétnek csekély a kockázata, de számtalan előnnyel jár:

• megelőzhető vele a nem kívánt szaporulat,
• elmarad az ivarzás, ami kellemetlen tünetekkel jár,
• nem vonzza a házhoz a nőstény a környék kandúrjait,
• kevesebbet érintkezik idegen állatokkal, ezért csökken a sérülések és a fertőzések (pl. FeLV, FIV) veszélye,
• nem alakulhat ki a méh gennykórja (pyometra) és
• csak az időben történő ivartalanítással előzhető meg a macskánál az esetek döntő többségében rosszindulatú (rákos) tejmirigy daganat.

A nőstények gyakorlatilag bármely életkorban ivartalaníthatóak. Minél fiatalabb korban történik a műtét, annál kevésbé viseli meg az állatot és annál több lehetséges problémát előzhetünk meg vele. Szerintünk a legoptimálisabb időpont az 6 hetes - 6 hónapos életkor, de legkésőbb ezen belül is minél fiatalabb korban ajánlott az ivartalanítás, mert egyes macskák korábban válnak ivaréretté. Ha a műtét ezt megelőzően történik, akkor 90%-al csökkenthető vele a tejmirigy-rák előfordulásának a valószínűsége! Ezért kivétel nélkül minden nem tenyésztés céljából tartott nőstény macska ivartalanítását ajánlott elvégeztetni az ivarérést megelőző időszakban.

Sokan szeretnének egy almot, néhány kölyköt a szeretett macskájuktól, ezért elhalasztják az ivartalanítást. Ne tegyék! Nem csak a macska egészségét kockáztatják vele, de kicsi az esélye annak, hogy az utódok valóban hasonlítanak majd az anyjukra. A macska szaporodási potenciálja 45-ször nagyobb, mint az emberé, ami azt jelenti, hogy ha minden 45. macska szaporodna csak, az is bőven fedezné a populáció fenntartását. De ma Magyarországon a kijáró macskák alig néhány százalékát ivartalanítják csupán, ezért becslések szerint 5000 és 10000 közé tehető a naponta megszületett kiscicák száma, s ezek több mint 90%-ának a legcsekélyebb esélye sincs szerető tulajdonoshoz kerülni. Mentsen meg Ön is sok esélytelen bűbájos kiscicát azzal, hogy nem tenyészti a sajátját!

A műtétet időpontjának megválasztásához figyelembe kell azt is venni, hogy az ivarzás alatt a szokásosnál nagyobb sebet kell készíteni, mert a méh duzzadt. A macska ilyenkor vérzékenyebb és gyengébb az immunrendszere. Ezek csekély mértékben növelik a kockázatot, ezért ha lehet, érdemes a műtétet az ivarérés előtt vagy két ivarzás között végezni.

A kandúrok ivartalanítása

Kandúrok ivartalanítása céljából műtétileg eltávolítjuk azok heréit. Az ilyen macska többé nem tenyészthető. A műtét csekély kockázattal és számtalan előnnyel jár. Segít megelőzni a kandúrokra jellemző kellemetlen magatartási formákat, mint a jelölést, ami a lakásban elviselhetetlen, de a szomszédok sem "díjazzák". Az ivartalanított kandúr kevésbé agresszív, kisebb területet véd és látogat, ami a balesetek és a verekedésből származó sérülések mellett a fertőzések (pl. FeLV, FIV, rühösség) kockázatát is csökkenti. A kandúr macskák gyakorlatilag bármely életkorban ivartalaníthatóak. Ha túl későn kerül a műtétre sor, akkor maradandó rossz szokások alakulhatnak ki, ezért az ivarérés előtt, vagyis 6 hetes - 6 hónapos életkorban javasoljuk a műtétet elvégeztetni.

Nagyon széles körben elterjedt, de ennek ellenére bizonyítottan teljesen alaptalan tévhit az, hogy a bármely életkorban ivartalanított kandúrok körében gyakrabban fordul elő az alsó húgyúti betegség. Ennek hangoztatása a betegség utóbbi két évtizedes szakirodalmának teljes nem ismeréséből fakad. Az alsó húgyúti betegség (hólyaggyulladás, húgyúti kristályok képződése stb.) takarmányozási és tartási betegség, aminek a táplálék összetétele, a vízfogyasztási szokások és a stressz mellett genetikai háttere is van, de az okai között ma már bizonyítottan nem szerepel az ivartalanítás. Ennek alapjául szolgáló tévhitről, vagyis hogy az ivartalanítás következtében beszűkül a húgycső, már számtalan vizsgálattal bizonyították, hogy teljességgel alaptalan, ahogy a statisztikák sem támasztják alá az ivartalanításnak a betegség kialakulásában való szerepét. Struvit kristályok pl. leggyakrabban a nem ivartalanított, fiatal nőstényekben fordulnak elő, s a nem ivartalanított kandúrokban ugyanolyan valószínűséggel okozhatják a húgyútak elzáródását, mint az ivartalanítottakban.

A lakásban tartott kandúrokat szinte mindenki ivartalanítja, különben a jelölés és az agresszió miatt gyorsan lehetetlenné válik velük az együttélés. A kijáró kandúrokkal kapcsolatban viszont számos romantikus tévhit él. Sokan természetesnek és kívánatosnak tekintik nem ivartalanítani őket. Nos, ez valójában természetellenes és embertelen is egyben, ugyanis a vadmacskák a természetben legalább 3 km² területet sajátítanak ki, illetve ennél jóval nagyobbat, ha kevés a táplálék. A lakott településeken ekkora területen több száz macska jár szabadon, ami mindegyik számára jelentős szociális stresszt okoz, de még ennél is rosszabb, hogy az állandó területviták következtében a szabadon járó nem ivartalanított kandúrok az ivartalanított társaiknál sokkal gyakrabban sérülnek és fertőződnek meg különböző kórokozókkal. Ezért aki hagyja a nem ivartalanított kandúrját szabadon kóborolni, az nem csak az esélytelen szaporulat biztos pusztulásáért felelős, de a saját macskája és más macskák egészségkárosodásáért is. Valamikor altatás és fájdalomcsillapítás nélkül, csizmaszárban ivartalanították a kandúrokat, amit ma embertelennek tartunk, de az ivartalanítás elhagyása még ennél is nagyobb hiba! Aki szereti a macskáját, nem teszi ki ennyi szenvedésnek és veszedelemnek.

Az ivartalanítás rutin műtéti beavatkozás, aminek természetesen van kockázata. Ha szakszerűen végzik, ez a kockázat olyan csekély, hogy össze sem hasonlítható a beavatkozásból származó előnyökkel. A nőstények ivarzása elvileg gyógyszerekkel, vagyis hormonálisan is elnyomható ideiglenesen, de a gyakori mellékhatások miatt ez nem javasolt. Rövid ideig alkalmazva is veszélyesebb, mint a műtét. Ha az ivartalanítást időben, fiatal és egészséges állaton végzik el, akkor szinte észre sem veszi. Hogy ez biztosan így legyen, néhány tanácsot érdemes megfogadni: 

1. Végeztesse el időben, mindkét nem esetében 6 hetes - 6 hónapos életkor között a műtétet. Minél fiatalabb az állat, annál kevésbé viseli meg és annál több probléma előzhető meg vele.

1. Ha a nőstény tüzel, akkor várja meg, amíg abbahagyja. A két ciklus között gyakran csak néhány nap pihenőt tart, de ilyenkor tanácsos elvégeztetni a műtétet, mert az ivarzás komplikációt okozhat.
2. A műtét előtt az alapos állatorvosi vizsgálat mellett javasolt vérvizsgálatot is végeztetni, különösen, ha a macska nem teljesen egészséges vagy 7 évesnél idősebb.

1. Az egészséges macskákat a műtét előtt fél napig koplaltatni kell. A leghelyesebb, ha az előző este legkésőbb 8 óráig eszik, majd a műtét reggelén csak vizet kapjon. Kiscicákat csak néhány óráig szabad koplaltatni, a beteg állatok esetében pedig kérje ki előre az állatorvos tanácsát.

1. Legalább fél nappal a műtét előtt zárja be az állatot, nehogy elszökjön.

1. A műtétre jelentkezzen be előre.
2. Az ivartalanítás időpontja kiváló alkalom a mikrochip beültetésére is. Ez altatás nélkül is elvégezhető, de akkor fájdalmat okoz.

Annak érdekében, hogy ez a beavatkozás minél szélesebb körben elterjedhessen, igyekszünk alacsonyan tartani az árát. A részletek felől érdeklődjön telefonon (787-2637) vagy személyesen (1045 Budapest, Chinoin u. 4.) a rendelőben.

A műtét napján hozza el a cicát a délelőtti rendelés során, mi megvizsgáljuk, majd napközben elvégezzük a beavatkozást és a megoperált macska teljesen felébredve általában még aznap, a késő délutáni-esti órákban vihető haza. Csak indokolt esetben van szükség a műtét után kórházi ápolásra. Hazaérve tartsa a macskát biztonságos helyre zárva, amíg nagyon kába. Ha már nem az, akkor itassa meg, majd negyed óra múlva adjon neki enni. Az első napokban a Hill's Prescription Diet Feline i/d gyógytáp etetését javasoljuk, mert ez nagyon tápláló, könnyen emészthető és kíméli a gyomor nyálkahártyáját.

A műtétet követően az altatás utóhatásai általában 24 óra után elmúlnak és tiszta, biztonságos környezetben, megfelelő táplálás esetén a lábadozás szinte mindig eseménytelenül zajlik. A legtöbbször olyan módszerrel operálunk, hogy utána nincsen szükség védőgallérra, vagyis a bőr mélyebb rétegében (intradermálisan) elhelyezett felszívódó varróanyagokkal zárjuk a műtéti sebeket, így varratszedésre nincsen szükség. Ha nem észlel semmilyen problémát, akkor a 3. napon várjuk a macskát felülvizsgálatra. Ez ingyenes. Ha messze lakik és nem tud ismételten eljönni, akkor komplikációmentes gyógyulás esetén az is megteszi, ha időnként a megszemléli a sebet. Ha valamilyen ok miatt kívülről is látható, vagyis nem felszívódó varratokat alkalmaztunk, akkor eseménytelen sebgyógyulás esetén legkorábban a műtétet követő 10. napon kerülhet sor a varratszedésre. Kandúrok esetében általában nincsen szükség ellenőrző vizsgálatra, ahogy varratszedésre sem.

Ha a műtét után bármilyen problémát észlel vagy nem tudja eldönteni, hogy amit tapasztalt, az probléma-e, akkor keressen meg bennünket telefonon vagy személyesen.

A nőstény macska műtétének bemutatása

Azok számára, akiket nem zavar a valódi műtét látványa, bemutatjuk magát az operációt is. Ha nem biztos abban, hogy ezt jól viseli majd, kérjük, inkább csukja be ezt az oldalt! 

A műtét megismeréséhez némi anatómiai ismeretre is szükség van. A petefészkek és méh a hasüregben található szervek. Függesztő szalagok segítségével kapcsolódnak a gerincoszlop közelében a hasfalhoz. A macskának, szemben az emberrel, két szarvú a méhe, vagyis a méhtest viszonylag rövid, legfeljebb 1-2 cm, ami előre felé két hosszú méhszarvra válik szét, vagyis egy ipszilont alkot. A petefészkek a méhszarvak elülső végén helyezkednek el. A petefészkek és a méh vérerei a függesztő szalagokból származnak, elől a petefészkeknél és hátul a méhnyaknál lépnek be.

A nőstény macskák ivartalanítása során petefészek- és a méheltávolítást (ovariohysterectomiát) végzünk. Hasonlóan elfogadott módszer az, amikor csak a petefészkek kerülnek eltávolításra (ovarectomia), de azok szimpla „lekötése” a macska egészségkárosodásához vezető műhiba.

A műtétet altatásban végezzük. Ehhez előbb alaposan megvizsgálunk minden macskát. Ha az állat 7 évesnél idősebb vagy valamely betegségben szenved, akkor kiegészítő laboratóriumi vérvizsgálatot javaslunk. Ez, természetesen, az egészséges és a fiatal állatok esetében is elvégezhető. Ezután nyugtató és fájdalomcsillapító injekciókkal előkezeljük (premedikáljuk) a macskát, majd elaltatjuk. Minden esetben az állat korának és egészségi állapotának megfelelő altatási módszert választunk, ennek megfelelően a műtét ára eltérő lehet. Ha a nagyobb kockázat miatt (vagyis idős vagy beteg macska esetén) drágább altatási módszerre van szükség, azt előre jelezzük.

Amíg a macska alszik, állandó felügyelet alatt áll. 

Macskák vakcinázása

Napjainkban egyre népszerűbb a macska kis kedvencként történő tartása. Előző századokban “fogyóeszközként” tekintettek rájuk, egerészés miatt megtűrték a portákon. Talán az ókori Egyiptomban élték fénykorukat.

Magyarországon 2008 óta kötelezővé tették a kutyák veszettség elleni oltását. Egyelőre macskáknál nincs oltási kötelezettség, noha ugyanúgy ki vannak téve a veszélynek, sőt, talán jobban is. Egyelőre még gyerekcipőben jár a macskatartás. Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy csak súlyos betegség esetén kerülnek állatorvosi vizitre.

A cicák esetében is fontos lenne a betegségek megelőzése, hogy minél tovább élvezhessük a társaságukat.

“Kiskombinált” oltás

Macska herpesz vírusa, Calici vírusa és Panleukopenia vírusa ellen javasolt. Megjegyzendő, hogy magától a fertőzéstől nem véd az oltás, hanem a megbetegedést hivatott megelőzni.

Herpesz és Calici vírus kéz a kézben járnak, felső légúti megbetegedést idéznek elő, más néven a macskanáthát. A herpeszt FHV-1 okozza, Calici vírusnál súlyosabb tünetekkel jár: tüsszögés, köhögés, szemtünetek (kötőhártya gyulladás, szaruhártya fekély), nem ritkán bőrtünetek is lehetnek. A herpeszvírust a szervezet nem tudja eradikálni, tehát egy fertőzött macska élete végéig hordozó marad. Vírusürülés intermittáló, azaz hol van, hol nincs, macska immunstátuszától függ. A herpeszvírus környezetben viszonylag kevésbé ellenálló, kb. 1 nap. Általában közvetlen kontaktussal terjed. Vele ellentétben a Calici vírus kb 30 napig ürül, környezetben hetekig fertőzőképes marad, tehát közvetett úton is terjedhet. Rendszerint láz, nyelven fekélyek kialakulása jelzi a fertőzöttséget. Újabban megjelent VS-FCV virulens Calici vírus törzs, mely felnőtt macskákat betegít meg. Lázat, bőr ödémásságát, gyulladását okozza, étvágytalanság és sárgaság alakulhat ki.

A panleukopenia vírusa (FPV) a kutyák Parvo vírusának a rokona. Általában 1 éves kor alatti cicákat betegít meg. Lappangási ideje 4 nap, de akár 1-2 hét lehet. Vírusürülés már tünetek megjelenése előtt is lehetséges. Súlyos esetben hirtelen elhullás előfordulhat. Rendszerint láz, elesettség, hányás, hasmenés a fő tünetek. Ezek mellé alacsony fehérvérsejtszám társul.

Előfordulhat, hogy még méhben vagy újszülött korban fertőződik meg a macska a panleukupenia vírusával és ekkor a kisagyban Purkinje sejtek elhalása miatt különféle idegrendszeri tünetek alakulhatnak ki, rendszerint ataxia (furcsán inogva járás), de görcsrohamok is jelentkezhetnek. Enyhe eseteknél boldog életet élhet a cica.

Leukózis oltás

Kijárós macskánál mindenképp javasolt beadatni, de ha több cicát is szeretnénk, akkor is érdemes oltatni leukózissal szemben.

A leukózist FeLV vírus okozza. Jelenleg nem gyógyítható. Fiatal, vagy rossz immunstátuszú macskákban súlyos megbetegedést idézhet elő. Főbb tünetek: láz, bélfodri nyirokcsomók megnagyobbodása, hasmenés, lymphoma, leukémia. Felnőtt egyedekben regresszálódhat, azaz szinte kimutathatatlanná válik a fertőzöttség.

Veszettség oltás

Lyssa vírus által okozott halálos megbetegedés. Szinte az összes emlősfaj - eltérő módon- fogékony erre a vírusfertőzésre, de denevérek és ragadozók tartják fenn. A macskák kb. háromszor nagyobb veszélynek vannak kitéve a kutyákhoz képest, hiszen messzebbre bóklászhatnak és portyázásaik során nagyobb eséllyel találkoznak nyesttel, vagy más ragadozókkal. A vírus harapással, fertőzött nyállal kerül be a gazdaszervezetbe, majd ideg mentén halad az agy felé. Leghosszabb lappangási idő akár 6 hónap is lehet. Kezdetben nem specifikus tünetek jelentkeznek, pl.: láz, levertség, hasmenés, hányás. Később viselkedésbeli változás, támadó magatartás jellemző. Nyelési nehézség, fokozódó

nyáltermelés miatt erős nyálzás alakul ki. Az idegrendszer károsodása miatt fokozott érzékenység, nyelvbénulás, arclógás, anisocoria (eltérő pupillaméret) is jelentkezhet.

Fejlett országokban már jelentősen visszaszorult a veszettség előfordulása a vakcinázásnak köszönhetően, de behurcolt esetek fel-felbukkannak. Globalizációval trenddé vált az utazás is és egyre gyakrabban utaznak cicáink is. Az állatútlevelet a veszettségoltás érvényesíti. Egyes országokba csak érvényes veszettségtiterrel (megfelelő ellenanyagszinttel, azaz védettséggel rendelkezik) léphet be az állat. Ázsiában, Afrikában még mindig számolni kell veszettség vírusával.

Speciális (nem minden esetben elérhető) oltások

Chlamydia felis- általában egy, majd kétoldali kötőhártyagyulladással járó bakteriális fertőzés.

Microsporiasis- gombás bőrbetegség, tipikus ellipszis alakú, viszkető bőrelváltozások jellemzik.

FIP- macskák koronavírusa sok egyedben tünetmentes, vagy enyhe hasmenést idéz elő. Amennyiben a vírus mutálódik és a macska immunrendszere úgy reagál, abban az esetben kialakulhat a száraz- vagy nedves mell- vagy hashártya gyulladás. A FIP oltás az enteralis (azaz a hasmenéses) kórforma ellen jó, magától a FIP-től (mell- illetve hashártya gyulladástól) nem védi meg. Ezért erről az oltásról megoszlóak a vélemények.

FIV- Macskák immunhiányos állapotát okozó retrovírus. Általában véres harcokban fertőzött nyállal bőrsebzésen keresztül történik a fertőzés. Harmadik héttől már PCR kimutathatja, 60. naptól szerológiai teszttel kimutatható.Sokszor szájfekély, ínygyulladás jelentkezik. Hosszú ideig tünetmentes lehet az állat. Idős macskákban megmagyarázhatatlan fogyás, másodlagos fertőzések megsokasodása mögött FIV fertőzés áll. Egyes országokban létezik oltás, de egyelőre vannak kétségek hatékonyságát tekintve.

Bordetella bronchiseptica- légúti megbetegedést okozó baktérium. Egyes országokban létezik intranasalis (orr nyálkahártyára juttató) vakcina.

Megelőzés fontos!

Kinti, de benti macskákat is célszerű oltatni.Egyrészt a megelőzés olcsóbb, mint a betegség kezelése, másrészt egyes betegségek nem is gyógyíthatók. Oltással macskáink tovább élhetnek. Első oltás előtt érdemes FIV, FeLV tesztet végeztetni. (FIV macskák is olthatók ínaktivált vakcinával, ha éppen klinikailag egészségesek, de mérlegelni kell a kockázatokat, előnyöket.)

Természetesen lehetnek az oltásoknak is mellékhatásaik, pl.: enyhe hőemelkedés, allergiás reakció, duzzanat az injekció helyén (macskáknál összefüggésbe hozták sarcoma kialakulásával), de ez elenyésző.

(Oltás utáni allergiás reakció macskában: bőrpír, szemhéjduzzanat, hányás)